Egy szép napon elment a kertész a borbélyhoz nyiratkozni. A szolgáltatás végén a kertész megkérdezte, hogy mivel tartozik. A borbély azt mondta:
- Ezen a héten a lakosságot szolgálom, tehát nem fogadok el pénzt. A kertész megköszönte, elment és másnap reggel küldött a borbélynak egy nagy rózsacsokrot köszönőlevél kíséretében.
Másnap a pék is elment nyiratkozni. A munka végeztével ő is megkérdezte, hogy mivel tartozik a borbély munkájáért. A felelet ugyanaz volt, mint a kertész esetében. A pék megköszönte és elment.
Következő nap reggelén a borbély az üzlete ajtaja előtt gyönyörűre megsütött, illatos, ropogós,tucatnyi kiflit talált, ugyancsak köszönőlevéllel.
Harmadnap elment egy parlamenti képviselő is nyiratkozni. Az események ugyanúgy játszódtak le, mint az elmúlt két napon a kertésszel és a pékkel.
Másnap, amikor a borbély ment kinyitni az üzletét, látja, hogy az üzlet előtt 12 parlamenti képviselő várja őt és mindnyájan ingyen megnyiratkoztak, majd azzal a vélt tudattal, hogy országukban ilyen
becsületes mesteremberek is vannak, elégedetten mentek vissza a parlamentbe végezni az ország dolgait, azon morfondírozva, hogy miből él meg a borbély, ha ingyen szolgáltatásokra is képes.
És akkor rájöttek, hogy emelni kell az adót.
