Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögéd lép, nyakadba csókol, a tenyere a tenyeredben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttetek a világ, és már csak őt látod, már csak azt akarod. Nem elveszi, odaadod. Nem eltűröd, hanem befogadod. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék